Suli után irány a koripálya!
A Gyerehokizni.hu oldalon egy miskolci srác mesél arról, hogyan csöppent bele a jéghokiba közel 2 éve:
"Otthon anya elé tettem a listát, és nagy komolyan előadtam neki, hogy én már nagyfiú vagyok és szeretnék valami igazán jó sportra járni. Úgy látszik ez a sport dolog anyát is legalább annyira érdekelte mint engem. Még a szám is tátva maradt. Tényleg ennyire látszik rajtam, hogy én jó jégkorongos lehetnék? Ez nem lehet véletlen! Hihetetlen de anyát tényleg érdekli ez a jégkorongos sztori, már másnapra szerzett időpontot, hogy megnézhetjük a csapatokat edzés közben."
Persze nem elkezdeni nehéz valamit, hanem kitartani mellette - ehhez már nem elég a kezdeti lelkesedés. Valószínűleg minden szülő azt keresi a gyereke számára, ami Andrist is megfogta annyira, hogy több mint másfél év után is heti négyszer lelkesen járjon edzésre. A koripálya varázsa, az edző kisugárzása, a csapathoz tartozás élménye, a kezdeti sikerek - mindez tökéletesen átjön a kis miskolci hokis anyukája által lejegyzett történetéből.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
